LABORATÓRIUMI JEGYZÔKÖNYV

 

 

KÖRNYEZETVÉDELMI TESZTELÉSRE BENYÚJTOTT TERMÉKEK,

ELLENÔRZÖTT KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT

A BIOGREEN TERMÉKEK RT. ÁLTAL HASZNÁLT,

X ADALÉKANYAGGAL KEZELT TERMÉKEK

KÖRNYEZETVÉDELMI TESZTEK

Ökológiai Felmérés

 

 

TARTALOMJEGYZÉK

(kattintson a címre)

 

1.0 BEVEZETÉS

2.0 BIODEGRADÁCIÓS TESZTEK

2.1 RÖVIDTÁVÚ AEROB BIODEGRADÁCIÓ (komposztálás)

2.2 HOSSZÚ TÁVÚ AEROB BIODEGRADÁCIÓ

2.3 ANAEROB BIODEGRADÁCIÓ (mikrobiodegradáció)

3.0 A VÉGTERMÉKEK KÉMIAI ANALÍZISE

4.0 TOXICITÁSI TESZT

4.1 NÖVÉNYI NÖVEKEDÉS

4.1.1 A NYÁRI ÁRPA VIZSGÁLATA

4.1.2 ZSÁZSA TESZT

4.2 AKUT TOXICITÁSI TESZT FÖLDIGILISZTÁVAL

4.3 AKUT TOXICITÁSI TESZT VÍZIBOLHÁVAL (DAPHNIA)

5.0 ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK

6.0 LEVÉL AZ FDA-NAK AZ X ADALÉK GYÁRTÓJÁTÓL

7.0 AZ X ADALÉKANYAG TANÚSÍTVÁNYA

 

 

 

 

1.0 BEVEZETÉS

 

Az elmúlt 25 évben a müanyagok használata széles körben elterjedt az élelmiszeriparban, a ruházkodásban, az otthonteremtésben, a közlekedésben, az építõiparban, az orvosi és a szabadidõiparban.  A müanyagok számos elõnnyel szolgálnak az egyéb anyagokkal szemben – könnyüek, rendkívül tartósak és viszonylag nem törékenyek.  Ugyanakkor a müanyagoknak van néhány hátrányuk is, melyek közül az egyik legnagyobb, hogy a müanyagok nem bomlanak le a környezetben.  Más anyagokat, mint pl. a fát és a papírt a mikroorganizmusok lebontják (biodegradáció).  A müanyagok petróleumalapú, ún. mügyantákból (pl. polietilén, polipropilén) állnak – olyan anyagokból, amelyek ellenállnak a biodegradációnak és emiatt a hulladéklerakókban elhelyezett müanyagok megmaradnak az eredeti formájukban az idõk végezetéig.  Az USÁ-ban minden évben hatalmas mennyiségü müanyagot helyeznek el hulladéklerakókban – egyedül 1995-ben húsz millió tonnára becsülték az elhelyezett müanyagtermékek mennyiségét. 

 

 A BIODEGRADÁLHATÓ MÛANYAGOK FAJTÁI

 

 

Ezek különbözõ élelmiszeralapanyagokból elõállított komposztálható müanyagok.  Azért tekintjük õket komposztálhatónak, mert 4 hónapon belül tökéletesen lebomlanak a kereskedelmi komposztáló telepeken.  Fontos tudni, hogy ezek az anyagok nem komposztálódnak kielégítõ mértékben a háztartási komposztálókban, mert ahhoz megemelt hõmérsékletre van szükség.  A PLA a legismertebb müanyag ebben a kategóriában.  A keményítõ-alapú müanyagok legnagyobb gyártója szerint ha ez a müanyag a hulladéklerakó anaerob zónájába kerül, akkor metánt fejleszt.  A legjobb számára az olyan kereskedelmi komposztáló telepeken való komposztálás, ahol élelmiszer- és kerti hulladékokat komposztálnak .  Hulladéktelepen való elhelyezés nem elõnyös.

 

 

Ezek az anyagok szokványos müanyagok, amikhez olyan adalékanyagot tesznek, amitõl biodegradálhatóvá válnak.  A bomlás folyamata két részbõl áll és mindkettõnek a szabad levegõn vagy levegõztetett talajban kell történnie. 

A folyamat elsõ része hõhatást, UV-fényt vagy mechanikai nyomást igényel.  A folyamat második része akkor történik meg, amikor a részben lebontott müanyagot baktériumok bontják tovább.  Ez a fajta müanyag ott a legmegfelelõbb, ahol a szemetelés jelenti az elsõdleges problémát.  Fontos megemlíteni, hogy ezt a fajta müanyagot nem lehet komposztálni és nincs ökológiai haszna, ha hulladéklerakóba kerül.

 

 

Ezek az anyagok hagyományos müanyagok, amelyekhez olyan speciális adalékanyagot kevernek, amelynek hatására természetes módon lebomlanak. 

Ez az adalékanyag csak olyan talajokban müködik, amelyben természetesen elõforduló mikroorganizmusok vannak.  A biológiai bomlás oxigén, UV-fény, hõ vagy mechanikai nyomás hiányában is végbemegy. Oxigén jelenlétében humuszra, szén-dioxidra és vízre bomlik le.  Oxigén hiányában pedig humuszra, metánra és vízre.  Ezt a müanyagot nem ajánljuk komposztálásra, mert valamivel tovább tart a lebomlása, mint a tipikus kereskedelmi komposztálási ciklus, viszont kiválóan alkalmas a hulladéklerakóban való elhelyzésre.

 

Annak érdekében, hogy olyan müanyagokat tudjunk elõállítani, amelyek lebomlanak a hulladéklerakókban, újfajta tudományos megközelítést kellett alkalmazni.  Y cég kidolgozott egy alternatív módszert a biológiailag lebomló müanyagok gyártására.  Ez a módszer egy szerves és szervetlen kémiai anyagok- ból álló, nagyon pontos összetételü, szabadalmaztatott keveréket alkalmaz, amibõl reaktor-minõségü mesterkeveréket, pelletet állítanak elo. Amikor ezt a pelletet bármilyen polietilén vagy polipropilén gyantával vegyítik, az eredményül kapott müanyag biodegradálható. A X anyaggal kezelt müanyag biológiai bomlása aerob úton (oxigén jelenlétében) vagy anaerob úton (oxigén hiányában) is lezajlik. A mikroorganizmusok elfogyasztják a müanyagot, beépítik a sejtfolyamataikba és anyagcseretermékeket hoznak létre, elsö sorban metánt, széndioxidot és vizet.

 

 

SZINTETIKUS MÛANYAGOK

 

A C folyamat felhasználható müanyag szatyrok, mezõgazdasági fóliák, gyepszõnyegek, pelenkabetétek és számos más termék gyártására.  Arra vonatkozólag, hogy a C-vel kezelt termék környezetvédelmi szempontból biztonságos-e és biodegradálható-e, az X folyamattal elõállított X-pelletet és müanyagfóliát standard teszteknek vetették alá.  Biodegradálhatósági teszteket is végeztek annak megállapítására, hogy fogékonyak-e a termékek a biodegradációra. Ezenkívül a biodergadációs folyamat végtermékein kémiai analíziseket és standard növényi és állati toxicitási teszteket is végeztek a termék biztonságosságának megállapítására. Ezeknek a teszteknek az eredményei találhatók az alábbiakban.

 

 

2.0 BIODEGRADÁCIÓS TESZTEK

 

A laboratóriumi tesztelés egy szokványos módszer annak meghatározására, hogy a vegyületek alkalmasak-e a biodegradációra.  A tesztelés módszereit olyan szervezetek fejlesztették ki és szabványosították, mint az Amerikai Anyagvizsgálati Társaság (ASTM), a Gazdasági Együttmuködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az Európai Szabványügyi Szervezet (ESO).  Az alkalmazott különbözõ tesztek során a tesztvegyület (ebben az esetben az X pellet vagy müanyagfólia) egy kis mennyiségét adjuk egy nagy mennyiségü anyaghoz, úgy nevezett inokulumhoz (rendkívül aktív anyag, amit a mikroorganizmusok táptalajának használnak).

 

A teszt egyszerre folyik egy olyan referenciavegyület tesztjével, ami ismerten biodegradálható, ezt is az inokulumhoz adják.  A biodegradációt a termelõdött metán és széndioxid mérése alapján lehet értékelni.  Az eredménybõl úgy kapjuk meg a minta biodegradálódott százalékát, hogy a mintában lévõ szilárd szénmennyiség hány százaléka változott át gáz halmazállapotúvá. 

Ha a tesztanyag és a referencia anyag eredményei hasonlóak, akkor a tesztanyagnak vannak biodegradációs tulajdonságai. 

 

2.1 RÖVIDTÁVÚ AEROB BIODEGRADÁCIÓ

 

A hulladékok komposztálása aerob körülmények között történik.  Az X adalékkal kezelt müanyag biodegradálhatóságát kontrollált komposztálási biodegradációs teszttel (ASTM D.5338.92 módszer) értékeltük aerob körülmények között. 

A teszt olyan optimális oxigén, hõmérséklet (1999. febr. 16. Ökológiai Felmérés, X-muanyag) és nedvességtartalmi feltételek között folyik, ami serkenti az intenzív aerob komposztálási folyamatot. A teszt müanyagfóliával zajlott (ez a müanyagzacskók alapvegyülete), ami 50% X adalékból és 50% mügyantából áll.

 

Referencia-anyagként cellulózt használtunk (a növényi szövetek és rostok fõ alkotóját). A teszt-, illetve a referencia-anyagot érett komposztból álló inokulumhoz adtuk. A keverékeket tesztedényekbe helyeztük és intenzíven komposztáltuk 60 napig. A teszt végén megmértük a széndioxid-termelés sebességét és az összegyült széndioxid mennyiségét. A biodegradáció százalékát ennek az információnak  a segítségével számoltuk ki. 

 

A cellulóz gyorsan degradálódott (1. ábra), különösen az elso 10 nap alatt.  A teszt végére lényegében az összes cellulóz degradálódott.  Az 50%-os X-fólia nem degradálódott olyan mértékben és olyan gyorsan sem, mint a cellulóz. A teszt végére 19%-a degradálódott. A cellulóz egy teljes mértékben biológiai eredetü anyag, ami gyorsan bomlik. Mivel az 50%-os X-fólia összetételében csak félig mügyanta (olyan anyag, ami önmagában nem bomlik le), ennek az anyagnak a biodegradációja sokkal tovább fog tartani, mint a biológiai anyagoknak.  Azok a müanyagok, amelyek kisebb százalékban tartalmazzák az X adalékot (pl. 5%-os X-fólia), lassabban degradálódnak, mint az 50%-os X-fólia.

 

Az aerob degradációs teszt eredményei azt mutatják, hogy az X-pellettel gyártott müanyagok aerob körülmények között idõvel lebomlanak.  (oxigén és UV-fény elõfeltétel)

 

2.2 HOSSZÚ TÁVÚ AEROB BIODEGRADÁCIÓ

 

Az X-pellet és a fólia aerob körülmények közötti biodegradációra való hajlamát vizsgáltuk olyan tesztekkel, amelyek a müanyagok ellenállását vizsgálják gombákkal (ASTM G.21) és baktériumokkal (ASTM G.22) szemben. Ezek a tesztek a müanyagok gombák és baktériumok általi degradációját mérik - bár általában arra használják õket, hogy a müanyag ellenállását bizonyítsák ezekkel az organizmusokkal szemben, de a fogékonyságuk is igazolható.

 

Az X-pelletet és az 5%-of X-fóliát petri-csészékbe helyeztük (kis, lapos edények) és befedtük agar nevu táptalajjal, majd inkubátorba helyeztük oket. A müanyagban lévo X-mikroorganizmusokon kívül opportunista mikroorganizmusok is belekerültek a tesztanyagokba, részben mivel a mintákat nem steril körülmények között kezeltük, részben pedig a szoba levegõjébõl. A petri-csészéket rendszeresen kivettük, és megvizsgáltuk a tesztanyagok kinézetét (a tesztanyag széthullását), és hogy láthatóak-e a mikrobiális növekedés jelei.  A teszt idõtartama 22 hónap volt.

 

A teszt során, a müanyag azokat a jeleket mutatta, hogy a mikroorganizmusok megtámadták. A teszt 5. és 9. napja között mindegyik petri-csészében megfigyelhetõ volt a mikrobák szaporodása.  11 hónapos inkubációs idõ után a fóliamintákon erõteljes töredezés és elkülönülés volt látható, az X-pellet szemcsemérete pedig jelentõsen csökkent, formája pedig kezdett széthullani.  19 hónapos inkubáció után a mikrobák szaporodása csökkenni látszott.  Ekkor a fóliát és az X-pelletet már nem lehetett különálló részecskékként megkülönböztetni és könnyen összezúzódtak.

 

Az aerob teszt eredményei azt igazolják, hogy mind az X-pellet, mind pedig az X-fólia végül biodegradálódik aerob körülmények között. Ezeknek az anyagoknak az aerob degradációs folyamata idobe telik. Az X-pelletnek vagy fóliának komposztálási körülmények közé kihelyezve 2 éven belül teljesen degradálódnia kell.  Mivel az általános ajánlás az, hogy a komposztálóba lerakott anyagoknak 9 hónapon belül degradálódniuk kell, úgy tunik, hogy az X-szel kezelt müanyagok számára nem ideális a komposztálás.

Ökológiai felmérés 1999. febr. 16., X-müanyag, 2. Ábra, 5%-os fólia, 1. nap és 672 nap (Laboratóriumi videó, Y kutatás) LDPE öntött fóliacsíkok teljesen degradálódtak.  A teszt 97. 1. 6-98. 11. 9-ig zajlott – 672 vizsgálati nap.

 

 

2.3 ANAEROB BIODEGRADÁCIÓ (oxigén és UV-fény NEM elõfeltétel)

 

A hulladéklerakókban elhelyezett hulladékok (közöttük a müanyagok) végeredményben a mélybe kerülnek és teljesen elzáródnak az oxigéntõl.  Hogy egy anyag a hulladéklerakóban is le tudjon bomlani, alkalmasnak kell lennie az anaerob mikroorgnanizmusok bontására. Egy termék hulladéklerakóban való biodegradálhatóságát nagy sebességü, száraz, anaerob batch-fermentációval lehet meghatározni (ASTM D.5511-94)

 

Ennek a fermentációnak optimálisan állandóak (nincs keverés) és szárazak a körülményei, hasonlóan egy hulladéklerakó körülményeihez. Hogy a termék hulladéklerakóban való biodegradálhatóságát értékeljük, ezt a tesztet hajtottuk végre az X-pelleten mint tesztanyagon és cellulózon mint referencia-anyagon. A teszt úgy kezdõdött, hogy a tesztanyag, illetve a referencia-anyag egy kis mennyiségét olyan inokulumhoz adtuk, ami koncentráltan tartalmazta ugyanazokat a baktériumokat, amelyek a hulladéklerakókban találhatók. A tesztedényeket ezekután megtöltöttük ezekkel a keverékekkel, légmentesen lezártuk és inkubátorba helyeztük 15 napra.  A teszt végén kiszámoltuk, hogy mennyi metán és széndioxid termelõdött tesztanyag-grammonként.  Ennek az adatnak a segítségével számoltuk ki a százalékos biodegradációt (vagyis, hogy a szilárd fázisban kötött szénatomok hány százaléka ment át a gáz-fázisba) a cellulózra és az X-pelletre is.  Az aerob teszthez hasonlóan a cellulóz biodegradációja nagy sebességgel kezdõdött meg (3. ábra). 5 nap után az eredeti minta több mint 70%-a biodegradálódott. A 15-napos teszt végére a minta 87%-a degradálódott.  Az X-pellet mérsékelt sebességgel biodegradálódott: 15 nap után a minta 24%-a biodegradálódott. Mivel ezek az értékek csak a légzés által kibocsájtott szénatomokat veszi figyelembe és a mikroorganizmusok által asszimiláltat nem, a degradáció foka mind a pellet, mind pedig a cellulós esetében valószínüleg alulértékelt. A teszt eredményei azt igazolják, hogy az X-pellet biodegradálódik anaerob körülmények között, bár lassabban, mint a cellulóz. Az X-pelletnek eszerint teljes mértékben biodegradálódnia kell a hulladéklerakóban. Az X-szel kezelt müanyagoknak is le kell bomlaniuk anaerob körülmények között, de lassabban, mint a 100%-os pellet. 

 

 

3.0 A VÉGTERMÉKEK KÉMIAI ANALÍZISE

 

Az X-pellet vagy fólia degradációs végterméke tartalmazhatja az eredeti anyag maradékait, mint például metabolitokat, le nem bomlott összetevõket és szervetlen összetevõket.  A degradáció végtermékeit kémiai analízisnek vetettük alá annak megállapítása végett, hogy a maradványok biztonságosak-e a környezetre nézve.

 

A 22-hónapos aerob teszt végtermékének mintáit, mind a degradálódott pellet, mind pedig a degradálódott fólia esetében, három standard EPA-analízisnek vettettük alá: összes kivonható fémelem elemzése, illó szerves összetevõk (VOC) elemzése és Kilúgozásos Toxicitási Vizsgálat (TCLP)J (ez a folyamat azt mutatja meg, hogy a folyékony vagy szilárd hulladékban jelenlévõ kémiai anyagok mennyire mozgékonyak).

 

Az összes kivonható fémelemre irányuló vizsgálat kadmiumot és ólmot vizsgált.  Ezt a két fémet a müanyag gyártása során használják és gyakran kimutatható a végtermékben.  Kadmium nem volt kimutatható sem a fóliában, sem a pelletben.  Ólom viszont mind a degradálódott fóliában (0,7 mg/kg), mind pedig a pelletben (4,6mg/kg) kimutatható volt.  A talajban lévo átlagos ólomkoncentráció az USA-ban 16mg/kg, vagyis több mint kétszer nagyobbbb, mint a mért érték.  Mivel az X-pellet degradációs végtermékében mért ólomszint alacsonyabb az USA talajában mért szintnél, ez nem lesz hatással a talajban élõ organizmusokra.

 

A fólia és a pellet degradációs termékeit összesen 33 illóanyagra vizsgáltuk meg.  Ezek közül 29-et egyik mintában sem tudtunk kimutatni. A jelenlévõ négy kémiai anyag mindegyike (aceton, 2-metilén-klorid, és sztirén) alacsony koncentrációban volt jelen.  Mind a négy anyag mért koncentrációja alacsonyabb volt, mint az amerikai EPA 5-ös régió EDQL szintjei.  Az amerikai EPA az EDQL-t használja azoknak a kémiai anyagoknak a beazonosítására, amelyek veszélyt jelenthetnek a velük érintkezésbe lépo élovilágra.  Mivel a kimutatott anyagok egyike sem haladta meg a EDQL-t, megállapítható, hogy a végtermék nem tartalmaz veszélyes szinteket a vizsgált illóanyagokból.

 

TCLP-elemzéseket végeztünk nyolc fémre és 13 félig illékony szerves anyagra nézve (SVOC).  A TCLP eredménye azt mutatja, hogy az elemzett vegyszerek bármelyike hajlamos-e arra, hogy átvándoroljon a hulladék lerakási helyérol a környezõ talajba. Ólom volt az egyetlen anyag, amit kimutattunk. A TCLP-tesztben kimutatott ólom koncentrációja (1,5mg/l) alacsonyabb volt, mint  az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) által a TCLP-re meghatározott szabályozási ólomszint (5 mg/l).  Ez azt jelenti, hogy ha egy szilárd hulladékban a  koncentrációk meghaladják a szabályozási szintet, akkor az az anyag “toxicitási jellemzõket mutat”.  Az összes lefolytatott kémiai analízis azt mutatja, hogy az X-pellet degradációs végtermékében elõforduló kémiai anyagok nem érnek el olyan koncentrációt, amely káros lenne a velük érintkezésbe lépõ organizmusoknak.

 

 

4.0 TOXICITÁSI TESZT

 

Bár a végtermékek kémiai analízise azt mutatta, hogy a vizsgált kémiai anyagok egyike sem volt káros koncentrációban jelen, lehetetlen lenne minden potenciálisan toxikus anyag elemzését elvégezni a degradált termékekben.  Ezért toxicitási teszttel vizsgáluk tovább a degradációs termék esetleges mérgezõ hatását. A laboratóriumi toxicitási teszteket általánosan használják annak eldöntésére, hogy egy adott anyag káros-e a vele érintkezésbe kerülõ organizmusokra vagy sem. A tesztorganizmusokat kitesszük az ismert mennyiségü tesztanyag hatásának adott közegben (pl. talaj, víz). A teszt végén mérjük az organizmusok túlélését vagy szaporodását.

 

Az X-kezelt müanyagok vagy hulladéklerakókba, vagy komposztálóba kerülnek.  A hulladéklerakó vegyületei általában nem kerülnek érintkezésbe organizmusokkal, a komposztált müanyagok azonban növényekkel és a talajjal fognak találkozni. 

 

 

OTT LAKÓ ÁLLATOK TESZTJE (pl. földigiliszták és vízi élõlények)

 

Ezek a növények és állatok a nem megfeleloen elhelyezett müanyagok (pl. szemetelés) degradációs termékei hatásának is ki lesznek téve.  Az X-pellettel négy toxicitási vizsgálatot hajtottunk végre.  Kettõt növényi fajokkal, kettõt pedig állati fajokkal.  Az ezekben a tesztekben vizsgált közeg talaj és komposzt keveréke volt (iletve egy esetben egy vizes oldat és komposzt).  A tesztkomposzt úgy készült, hogy az X-pelletet 10%-os koncentrációban lakossági szilárd hulladékhoz keverve 3 hónapig komposztáltuk. Minden toxicitási teszt mellett elvégeztünk egy referencia-anyag vizsgálatot is (kontroll-komposzt: X-pellet nélküli komposzt). A vizsgálati idõ elteltével összehasonlítottuk a teszt-komposztnak kitett élõlények túlélését vagy növekedését a kontrol-komposzt hasonló értékeivel. 

 

 

4.1 NÖVÉNYI NÖVEKEDÉS

 

Az X-komposzt virágos növényekre gyakorolt esetleges hatását két toxicitási teszttel vizsgáltuk. A zárvatermõk vagy virágos növények a növények legváltozatosabb és szélesen elterjedt osztályát képezik és két osztályra lehet osztani õket: egysziküek (a növény magja egy sziklevéllel rendelkezik) és kétsziküek (a növény magja két sziklevéllel rendelkezik).  A toxicitási tesztben mindkét osztályból használtunk egyet-egyet: nyári árpa képviselte a egysziküöeket és zsázsa a kétsziküeket.

 

 

4.1.1 A NYÁRI ÁRPA VIZSGÁLATA

 

A nyári árpa komposzttal szembeni toleranciáját az európai RAL GZ 251-es teszttel határoztuk meg.  A nyári árpa gabonanövény.  A nyári árpa teszt során csíráztattuk és növesztettük a növényt standard talaj és a komposzt keverékében.  KB. 10-12 nap vizsgálati idõszak után a növényeket kiszárítottuk és megmértük a szárazanyag-súlyt.  Ha a teszt-komposzt esetében mért érték nem mutat szignifikáns különbséget a kontrol-komposzt értékeihez képest, akkor az X-maradványanyagokat nem-toxikusnak tekintjük. 

 

A vizsgált talaj-komposzt keverék komposzt:talaj-aránya 25:75, illetve 50:50 volt.  Az öt vizsgált talajkeverék: X25, X50, kontrol25, kontrol50 és egy kezeletlen talajminta (X jelöli az X müanyag ökológiai felmérését, a kontrol keverékek pedig a benne lévõ komposzt százalékát). Az eredményeket (a talaj használatával nyert eredmények százalékában megadva) a 4. ábra tartalmazza.

 

A nyári árpa teszt eredményei (száraz súly)

Az X teszt-komposztban növesztett árpa értékei jól összevethetõk a talajban vagy a másik kontroll-komposztban növesztett árpáéval.  A kontrol-komposzt és az X-komposzt hozamai között nem volt szignifikáns különbség. Sot, az X50-es komposzton nõtt árpa nagyobb hozamot produkált, mint a kontrol50-es. Az eredmények azt igazolják, hogy az X-pellet biodegradációjának végtermékei nem toxikusak az egyszikü növények számára. 

 

 

4.1.2 ZSÁZSA TESZT

 

A zsázsa kétsziku, leveles növény.  Az európai RAL GZ 251-es teszt során a zsázsa magjait 100% komposzton csíráztattuk és növesztettük. 7 napos vizsgálati idõszak után mértük a száraz súlyt.  A zsázsa-tesztet három anyaggal végeztük el:  X-komposzt (X100), kontrol-komposzt (kontrol100) és talaj.  Az eredmények (a talaj erdeményeinek százalékában kifejezve ) az 5. ábrán láthatók.

 

1999. febr. 16. X-müanyag ökológiai felmérés

Zsázsa teszt eredményei (száraz súly)

 

A teszt végén minden kinõtt növény egészségesnek mutatkozott. A száraz súlyokat tekintve a hozam nagyjából azonos volt mind a három vizsgált csoportra.  Ezek az eredmények azt mutatják, hogy az X-komposzt nem toxikus a kétszikü növényekre.  A zsázsa és az árpa tesztek azt demonstrálják, hogy az X-pellet degradációs végtermékei nem toxikusak a virágos növények egyik osztályára sem.

 

 

4.2 AKUT TOXICITÁSI TESZT FÖLDIGILISZTÁVAL

 

Annak vizsgálatára, hogy az X-pellet degradációs termékeinek van-e toxikus hatása a talajban lévõ élõlényekre, akut toxicitási tesztet folytattunk le földigilisztákkal.  Az akut toxicitási tesztekben az élõlényeket a vizsgált anyag hatásának tesszük ki nagy koncentrációban, rövid ideig.  Mivel a földigiliszta a taljjal táplálkozik, ez az élõlény alkalmas az X-anyag toxicitási vizsgálatára.  Az alkalmazott toxicitási tesz európai volt: OECD Irányelvek #207, amelynek során a földigilisztákat a talaj és a komposzt különbözõ arányú keverékeinek tesszük ki. 14 napos tesztidõszak után megszámoljuk az életben maradt földigiliszták számát és kiszámoljuk a százalékos túlélési arányt.

 

A földigilisztákat komposzt (kontrol vagy X) és talaj 65:35, 80:20 és 100:0 arányú keverékébe helyeztük. 100%-os talajjal is elvégeztük a kísérletet.  Az eredményeket a 6. Táblázat mutatja.  1999. Feb. 16. X-müanyag okölógiai felmérés

 

 

A FÖLDIGILISZTA TESZTEK EREDMÉNYEI

 

Mindegyik vizsgált koncentráció kielégítõ eredményeket hozott (90 és 100% közötti túlélési arányokkal), kivéve az X100-as mintát.  Ennél a koncentrációnál csak a földigiliszták 25%-a maradt életben, ami szignifikánsan különbözik a kontrol100 eredményétõl. Az eredmények azt mutaták, hogy a higítatlan X-komposzt pusztulást okoz a földigilisztáknak. Ha az X-komposztot talajhoz keverjük, az akut pusztulás nem egyértelmü.

 

 

4.3 AKUT TOXICITÁSI TESZT VÍZIBOLHÁVAL (DAPHNIA)

 

A hulladéklerakók vagy komposztálók anyagai átvándorolhatnak a közeli vizekbe a földbe szivárgó folyadékokon keresztül (kilúgozódás) vagy az esõ által (vízlemosás). Ezeken a folyamatokon keresztül az X degradáció termékei bekerülhetnek a tavakba, folyókba vagy más vizekbe.  Így az ezekben a vizekben élõ organizmusok ki lennének téve a lebomlott müanyagban esetlegesen elõforduló maradványok toxikus hatásának. Ebbõl az okból akut toxicitási tesztet végeztünk el egy vízi állattal, a rákfélékhez tartozó kis édesvízi vízibolhával.

 

Hogy a vízibolhát kitegyük az X-komposzt hatásának, különbözõ “komposzt-leveket” készítettünk el, a komposzt vízzel való hígításával, különbözõ arányokban.  A vízibolhát ezután az oldatokkal megtöltött edényekbe helyeztük és 24 órán keresztül ott tartottuk. A vizsgálat végén megszámoltuk az életben maradt példányok számát és kiszámoltuk a túlélési arányt. 

 

Kontrol ill. X-kopmosztot oldottunk fel vízben úgy, hogy 1,6%-os, 3,1%-os, 6.3%- os, 12,5%-os és 25%- os oldatokat kapjunk.  Olyan kontroltesztet is végeztünk, ahol az élõlényeket édesvízbe helyeztük.  Az eredményeket a 7. ábra mutatja.

 

 

A DAPHNIA TESZT EREDMÉNYEI (túlélés)

 

A vízibolha túlélése minden oldatban meghaladta a 80%-ot, kivéve a 25%-os oldatnál.  Ennél a koncentrációnál alacsony volt a túlélés mind a kontrol, mind pedig a tesztoldatban - a vízibolháknak csak 20-30%-a maradt életben. Az alacsony túlélési arányt ennél a hígításnál nem az X-komposztban lévõ maradványanyagok okozták, hanem az oldatban lévõ magas szilárdanyag-tartalom mind a kontrol, mind pedig az x-teszt esetében.  A kontrol-komposzt és a teszt-komposzt esetében megfigyelt túlélési arányok között nincs szignifikáns különbség egyik hígítás esetében sem. Sõt, az X-komposztnál egy hígítást leszámítva (1,6%) mindegyik oldatban magasabbak voltak a túlélési arányok.  A Daphnia teszt eredményei azt mutatják, hogy az X-komposzt nem toxikus hatású az édesvízi élõ szervezetekre.

 

 

5.0 ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK

 

A biodegradálódó müanyagok sikeres termelése és marketingje segíteni fog abban, hogy enyhítsük a környezet fogyasztók általi terheit. Bár már számos biodegradálódó terméket bevezettek a piacra, azok mindegyikét komposztálni kell és egyik sem bomlik le a hulladéklerakókban. Ebbol az okból egyik sem terjedt el széles körben az Egyesült Államokban.

 

Az Y által kifejlesztett technológia lehetõvé teszi olyan müanyagok gyártását, amelyek aerob és anaerob körülmények között egyaránt lebomlanak. A biodegradációs tesztek azt mutatják, hogy az ilyen technológiával gyártott termékek biodegradálódnak, ha hulladéklerakóban helyezik el oket. A degradáció végtermékein végrehajtott toxicitási tesztek azt mutatják, hogy az elõre látható környezeti kontaktusban az anyagoknak biztonságosnak kell lenniük.

 

Az X-kezelt müanyagokból gyártott termékek (szemetes zsákok, pelenkabetétek, mezõgazdasági fóliák, stb.) biodegradálódó és a környezetre biztonságos termékekként jelenhetnek meg a piacon, komoly ürt töltve be ezáltal napjaink piacán.

 

 

 

 

 

 

AZ X ADALÉKANYAG GYÁRTÓJA ÁLTAL KÜLDÖTT LEVÉL AZ FDA-NAK

 

Azért küldöm Önöknek ezt a levelet, hogy biztosítsam Önöket és az Önök vásárlóit hogy az adalékanyagainkkal gyártott termékek kielégítik az élelmiszerekkel való érintkezés tekintetében az amerikai FDA és az európai SCF (az Euróbai Bizottság Élelmiszerügyi Tudományos Bizottsága) álal támasztott összes követelményt, valamint a California Proposition 65 (Kalifornia Biztonságos Ivóvíz és az 1986-os Toxikus Alkalmazási Törvény) és azt követõ módosításainak és elõírásainak mindaddig, amíg ugyanaz a termék a mi adalékanyagunk nélkül is megfelel.  Önök nyilvánvalóan tisztában vannak azzal, hogy sem az amerikai FDA, sem az európai SCF nem követel meg aktív teszteket és értékelést olyan termékekre, amelyeknek a paraméterei az említett irányvonalakon és szabályozásokon belül maradnak.  Ez a helyzet a mi általunk termelt müanyag-adalékok esetében is.  Ennek következtében a mi adalékunkkal termelt müanyag termékek az ajánlott terhelési százalékokkal megfelelnek mind az FDA mind pedig az SCF szabályozásainak az élelmiszerekkel való közvetlen csomagolóanyag-kontaktus tekintetében, amennyiben az adalékunk nélküli termék is megfelel azoknak.

 

Aláíró: 

 

 

Az X adalékanyagot gyártó cég elnöke

 

 

AZ X ADALÉKANYAG JELLEMZÕI ÉS SZABÁLYOZÁSI INFORMÁCIÓK

 

Az X kizárólag az FDA által elismert anyagokból készül és a folyamatok megfelelnek a 21 CFR 175.300, 177.1200, 177.1350 és egyéb szakaszainak, és teljes mértékben megfelel az SCF-nek (Élelmiszerügy Tudományos Bizottság) és az EFSA-nak (Európai Élelmiszerbiztonsági hatóság) az élelmiszerekkel való érintkezés tekintetében.

 

AZ X ADALÉKANYAG TANÚSÍTVÁNYA

 

Ez a tanúsítvány igazolja, hogy az X Rt. által beadott számos müanyagmintát független laboratóriumok bevizsgálták olyan teszteljárásokkal, amelyeket az ASTM, ISO és egyéb szabványügyi testületek hagytak jóvá, annak megállapítása végett, hogy a mekkora a müanyagok biodegradációjának sebessége és mértéke.

 

Az ASTM 1991  definíciója szerint azt tekintjük degradálódó müanyagnak, amelynek kémiai szerkezete jelentõs változáson megy keresztül adott környezeti feltételek mellett, melynek eredményeként bizonyos tulajdonságok eltünnek, amelyek változhatnak annak megfelelõen, ahogy a müanyagnak megfelelõ standard teszteljárással mérik és az alkalmazási idõszaknak megfelelõen, ami meghatározza az osztályba sorolását.

 

A biodegradálódó müanyag definíció szerint olyan degradálódó müanyag, amely esetében a degradációt a természetesen jelenlévõ mikroroganizmusok, úgy mint baktériumok, gombák és algák eredményezik. A benyújtott müanyagminták biodegradálhatóságát a következõ módszerekkel vizsgáltuk: ASTM D5209-91 “Standard teszteljárás a müanyagok aerob biodegradálhatóságának meghatározására a közmücsatorna üledékének százalékában”, ASTM D5338.98 “Standard teszteljárás a müanyagok aerob biodegradálhatóságának meghatározására ellenõrzött komposztálási körülmények között”, ami egyenértéku a CEN prEN WI 261085 és az ISO 14855 módszerekkel.

 

“A müanyagok végsõ aerob bidegradálhatóságának és szétbomlásának értékelése ellenõrzött komposztálási körülmények között”, ASTM 5511. “Standard teszteljárás a müanyagok anaerob biodegradálhatóságának meghatározására szilárd anaerob digesztiós körülmények között.”

 

Ezeknek a teszteknek az eredményei, valamint a kapcsolódó, különbözõ környezetekben végrehajtott biodegradációs és ökológiai hatástanulmányok megtalálhatók az 1999. ferb. 16-I X adalékanyagról szóló Ökologiai Felmérésben, amely igazolja, hogy az X adalékanyaggal gyártott müanyag termékek biodegradálódó és a környezetre biztonságos minõsítéssel kerülhetnek a piacra.

 

Ez a tanúsítvány és az Ökológiai Felmérés X-müanyag-jelentése, valamint az Ökológiai Felmérés óta levezetett szkenning elektronmikroszkópos és egyéb tanulmányok - amelyek mindegyike az X-adalékanyag 1%-át használja, szemben a korábbi magasabb arányokkal – mind bemutatásra kerültek az Y cég felé, és õk használhatják ezeket a jogaik érvényesítésére, miszerint az általuk gyártott müanyagtermékek biodegradálhatók, biztonságosak a környezetnek és összhangban vannak az X adalékanyag felhasználásának elõírásaival, ahogy azt az XX cég nekik benyújtotta.

 

Ha szeretne még többet olvasni a biodegradálódó müanyagok történetérõl és fejlõdésérõl, akkor kattintson ide.

 

Ezeket az átfogó teszteket egy magánlaboratórium hajtotta verge.  További információkkal a BIOGREEN TERMÉKEK EURÓPA számára benyújtott írásos kérelem esetén tudunk szolgálni.